Podmaniczky Szilárd : Albert Einstein paprikáskrumpli
	Dobay Dezső abszurdba ágyazott intellektuális bohóctréfaként jelenítette meg a szellemes darabot. Podmaniczky a félig-negyedig magyar vonatkozású, valóságalapú kuriózitásra pompásan kiépített konfliktusokat emelt: a koncepció kordában tartja a poénokat. Veres Dóra hasábokból és kockákból kialakított mobil díszlete egyes lapjainak naív festésével is berendezi az univerzumba párálló konyhát, teret nyitva a tartalmas parodizálásnak, addig az általánosságig, hogy az ember léte minden vonatkozásában relatív,azaz teljességgel kiszámíthatalan. Veres Dóra halál-erotikájú fekete-fehér jelmezében a krétasápadtra pingált Berki Szofi koboldos lendülettel játssza a fontoskodó Liserlt.Csáki Rita gondos karikatúrával oldja meg az öt szereplő közül egyedül szinte épeszű Hanst.A harmadik gyerekkel, Eduarddal nem könnyű a dolga Várkonyi Tamásnak. Nála az identitásprobléma az infantilizmus révén nyer kifejezést. A XX. századi, nyomatékos-felidéző hangkulisszákkal elválasztott szcénák közül/ zene: Vedres Csaba/ többet is prímán oldott meg, teljesített ki Dobay. Csuja Imre Milevája visszahúzódva is tolakodó.Vallai Péter Albertje reflektorfényben is decens. Értekező-értelmező hanghordozásával inkább a saját lelkének, mint familiájának beszél.
	Tarján Tamás kultúra.hu, 2010 március 6.
	Podmaniczkyt épp ez, a túlságosan is emberi aspektus vonzotta, amikor a Nobel - díjas tudóst váratlanul visszavezette első felesége Mileva Maric és három /két élő és egy halott/ gyermeke normálisnak kicsit sem nevezhető otthonába. Ez eddig épp úgy hangzik, mint egy érett abszurd, s aligha tévedünk nagyot, ha a darab forrásvidékét valahol ezen a tájon keressük.Dobay Dezsőnek, aki az R.S.9 színpadán másodszor rendezi a szegedi író darabját, szemmel láthatóan jó érzéke van az abszurdhoz. A három gyereket alakító három ifjú, tisztességgel dolgozó színész mellett a két főszerepet- csakúgy, mint az előző Podmaniczky-Dobay projektben, Vallai Péter és Csuja Imre hozza. És nem is akárhogyan… Várkonyi Tamás tudathasadt Eduardja a földi létezés alapkérdéseit firtató nagy elméket parodizálja. Kérdéseit- például: "Mit értesz a macska alatt?""Az én anyukám is nő?" - Ionesco is elirigyelné. És alighanem az egész előadást is.
	Jászay Tamás revizor, POSZT, 2010,
	Dobay Dezső rendező körültekintő és ötletgazdag munkáját bizonyítja, hogy a feleség helyébe nem egy női színészt helyezett, hanem Csuja Imrét. Sok sok dolgot kiemelhetnénk még ebből a színes előadásból… De hát elkészült a paprikáskrumpli, úgyhogy mielőtt még kihűl, látogassunk el az R.S.9 Színházba,és fogyasszuk el együtt az előadás után a szereplőkkel.
	Sára Eszter szinhazajanlo.hu
	Csak két dolog végtelen: a világegyetemen és az emberi butaság.De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos."- az egyik leggyakrabban idézett mondás a relatívitáselmélet atyjától. Podmaniczky Szilárd darabja pontosan ebben a hangulatban íródott. Egyszerre irónikus és komoly, felszínes és mély, szomorú és vidám, élet- és ételszagú. Vallai Péter játéka érett, árnyalt, érezhető, hogy övé a szerep. Csuja Imre rendkívül meggyőző kvantummechanikus-háziasszony. Jó csapatmunka jellemzi az előadást. A szöveg ütős, a rendező megértette az írót, a színészek majdnem teljesen megértették a művet és a rendezőt, a díszlet - és jelmeztervező kihozta a térből és a ruhákból a legjobbat.
	Enyedi Katalin Z'Artkör, 2010 04 26
	Podmaniczky Szilárd : Beckettre várva
	Podmaniczky Szilárd az R.S.9 Színház felkérésére készített kilencven perces, szünet nélküli művet.. Dobay Dezső az abszurd és a groteszk színrevitelének lankadatlan elkötelezettje nem is választotta el élesen egymástól az alap- és a fejleményszöveget, Beckettet és Podmaniczkyt.Elvben ez is érthető, helyeselhető: a két darabot szinte egymásban motollálni.A létezés irracionalitása, a magának küldetést, küldetésének értelmet remélő ember megfoghatatlan kisemmizettsége szét is árad Veres Dóra és Vadász István bakacsinba vont, majdnem üres díszletében.Az előadás pontos, tempós, érzékeny... A két főszínész a maga nemében tökéletes. Csuja amolyan keményebb fickó, plebejus háttérrel, Vallai piperésebb intellektus, akit könnyebben elfúj az univerzumi szél.
	Tarján Tamás Criticai Lapok, 2008
	Dobay Dezső rendezésében Vallai Péter és Csuja Imre nagyon igyekszik megértetni, eljátszani a szöveget. A fanyar kedvetlenség két változatához jutnak. Orosz Róbert és Kassai László a magabiztos erő, hatalom, illetve az alávetettség, kiszolgáltatottság kliséit becsülettel mutogatja. Csáki Rita játssza a titokzatos ifjút, aki sejtelmes mosollyal titkolja, hogy bolondját járatja a színészekkel, amikor a halott író nevében hitegeti őket.
	Zappe László Népszabadság, 2008 szeptember
	Ki vagyok, létem mennyire tekinthető átmeneti állapotnak a nemlét semmijében, életem milyen mértékben egyedi, vagy valami illetve valaki által determinált... Podmaniczky darabja ügyesen keveri az "eredeti " Godot szálait, használja azáltala nagyra tartott szerző kínálta nyelvi teret. Csuja Imre és főként Vallai Péter játékának köszönhetően kirajzolódik egy-egy emberi attitűd,hajlam, fecsillan a félelem, a barátság érzelme…
	kulturpart, 2008 szeptember
	Podmaniczky darabja nagyon is ma játszódik, ezerkilencszáznyolcvankilenc /Beckett halála/ után.Ez a Vladimir és ez az Estragon nagyon is a miénk, nagyon is magyar... Podmaniczky drámája éles leleplezések, kemény megmondások helyett meglehetősen szórakoztató és amolyan kellemesen kvaterkázó formában adja eltelt tizennyolc évünk látleletét: hiszen mindig csak várunk, majd jobb lesz, ha nem nekünk, akkor majd a gyerekeinknek...
	Színházajánló 2008 október
	Karátson Gábor : Ötvenhatos darab
	Dobay Dezső rendezése az egyetlen járható utat követi: az író-főhős letartóztatását, vallatását, és a későbbi börtönéveket erősíti fel, valamint megmutatja a feleséggel, Fannyval való szeretetteljes kapcsolatot, és az előadást e momentumok köré szervezi. A színpadot mélységében kettéválasztó, átlátszó függönyön túl a főszereplő álmai és hallucinációi jelenítődnek meg. Itt találkozik Jézus az elfogására küldött katonákkal, akik az AVH jellegzetes bara bőrkabátját viselik. Itt látjuk Nagy Imrét közvetlenül a halálos ítélet végrehajtása előtt. …az októberi napok eseményeit, a tömegjeleneteket, a Nagy Imre-pert archív filmbejátszások segítségével kísérhetjük figyelemmel.
	Színház, 2006 december
	Az R.S.9-ben bemutatott Ötvenhatos darab a megtorlás börtönélményeibe keveri az Egy mondat a zsarnokságbólt, Faludy Györgyöt, Tao te kinget. Alapjában a brutális fegyőr - ill.nyomozóhumor jellemzi az ellenfelet. Az önéletrajzát elbeszélő főhős pedig mi más lehet, mint makulátlanul tiszta jellemű fiatalember, aki legfeljebb álszerényen jellentéktelennek vallja önmagát.
	Zappe László Criticai Lapok, 2.szám
	A röpülés boldogsága
	Előadásunk főként Latinovits Zoltán írásaira épül. Ezek gyűjteménye 1985-ben jelent meg,"Emlékszem a röpülés boldogságára" címmel, Szigethy Gábor szerkesztésében. Előadásunk egyrészt végigköveti a Színészkirály /Nagy László nevezte el őt így halála után/ pályáját, művészi gyötrelmeit, győzelmeit és vereségeit.Másrészt, mintegy háttérként, bemutatjuk azt a kort, mely a művésznek adatott, melybe élete szövődött, s melynek politikai mélyvilága meghatározta tehetsége kibontakozását és okozója volt élete és művészete kettétörésének. E látszólag és valóban komoly és helyenként komor téma időről-időre szarkasztikus ,fekete humorral átitatott közegben jelenik meg, lévén, hogy Latinovits Zoltán, súlyos depressziója ellenére is, mindvégig kirobbanóan élet- és létigenlő ember volt , aki a legsötétebb helyzetekben is képes volt önmagát és a világot görbe tükörben látni és láttatni. És végül, de nem utolsó sorban, vendégjátékunknak van egy személyes vonatkozása is: nagy öröm számunkra, hogy abban a városban, Veszprémben és abban a színházban is be tudjuk mutatni előadásunkat, ahol Latinovits Zoltán, máig maradandó két rendezése/ Gorkij: Kispolgárok, Németh László: Győzelem/ megszületett.
	Vándorfesztivál, Veszprémi Petőfi Színház kiadványa
	A röpülés boldogsága című darabjával idézte meg Latinovitsot és korát az R.S.9 Színház kedden a Latinovits Zoltán Játékszínben. elmondható, hogy a darab érdekes elgondolású és rokonszenves tisztelgés a nagy színész emléke előtt.
	Veszprémi Napló 2008 november 20
	Dobay Dezső rendező bebizonyította,hogy még egy egészen parányi játékteret is tökéletesen be lehet lakni.
	vehír.hu, 2008 november 19.
	Az R.S.9 Színház vendégelőadást tartott iskolánkban november 22.-én Dobay Dezső rendezésében.A darab volt diákunk, Latinovits Zoltán életét mutatta be, ám jóval túlmutatott egy szimpla életrajzi történeten... A darab döbbenetes erővel mutatta be Latinovits életét, ugyanakkor csípős iróniával jelenítette meg a kommunizmus történetét…. Ez egy olyan előadás, amit mindenképpen érdemes volt megnézni, de kellett egy bizonyos érettség ahhoz, hogy igazán élvezni tudja az ember.Hiszen aki nem tud semmit a kommunizmusról, az nehezen érthette az apró irónikus motívumokat, poénokat. Szerintem mindenki, aki látta, egyetért velem abban, hogy nagyon jó, elgondolkodtató darabot láttunk. Külön köszönet a rendezőnek és az egész stábnak a nagyszerű alakításért, és azért, hogy ezt az előadást elhozta iskolánk falai közé.
	Pingvin, a Budai Ciszterci Gimnázium lapja, 2005-2006, 2.szám
	A Bolond dala
	Az R.S.9. Színház A Bolond dala című előadásának rendezője, Dobay Dezső, magas színvonalon hozott létre egy művészi önvallomásszerű előadást.
	Zsigovics Gábor Zsöllye 2001 május
	A puszta ország
	Miféle revü ez? Hát speciális.Amilyen a színház színpadára és különösen atmoszférájához- valamint igen komoly mondanivalójához - éppen való. Az élet szentsége és a halál elkerülhetetlensége... Ezerféle sokszínű, mozgalmas és izgalmas,a figyelmet lekötő és a nézők fantáziáját jócskán megdolgoztató történés. Dalok, versek,zene - váratlan fordulatokkal.Igen jól kidolgozott és igen pontosan előadott mozgássorok és táncok. Szoros és szívos csapatmunka. A közreműködő színészek és alkotók névsora:Miklós András, Frankó Emília, Hegedűs Csaba, Kassai László, Kovács Krisztina, Orosz Róbert, Soós Tamás, Veres Dóra. Zene: Vedres Csaba,díszlet - jelmez/ sokszínű,találó, kifejező/:Veres Dóra, koreográfia: Balogh Margit, rendezte: Dobay Dezső
	Györgypál Katalin Kláris 2002 március
	Ödön von Horváth : Kasimir és Karoline
	Az RS9 Stúdiószínház előadásai eddig még nem okoztak csalódást, de a mostani bemutatót kimagaslónak tartom. Dobay Dezső rendező érzékenyen, Ödön von Horváth összes művét és személyiségének lényegét ismerve vitte színre ezt a különös és a szerző világára nagyon is jellemző művet. Dobay hatásos és közben mégis finom ötlete, hogy az előadás végén a mennyezetről lógó hintán Karoline és Kasimir apró fehér ruhás bábuja hintázik; fönt vannak az égben, ahol az imént a Zeppelin szállt. A bábuk boldogok: lelkük egymásra talál. Végezetül, de nem utolsósorban: Vedres Csaba zenéje dramaturgiai bravúr.
	Marton Mária Magyarország 1997. szeptember 25.
	Ödön von Horváth 1932-ben írt Kasimir és Karoline című darabja a két világháburú közötti mélységes társadalmi szakadék szélén tátongó világ vicsorja. Úgy látjuk a darabot, mintha kicsit filmet néznénk. Egy-egy jelenet után a kép elsötétül, aztán áttűnve a másik következik. Ötletes a jelenetek kidolgozása, szellemes a megvalósulása.
	Váczy András Képes Európa 1997. október 8.
	A rendező, Dobay Dezső a kor és a magánember kontrasztjára építi, komponálja előadásait. Az író kínálta kontrasztot, azaz a sörfesztivál túlcsorduló vidámságát ritmikus időközönként megszakítja valami megfoghatatlan fenyegetettség, a közelgő veszély dermesztő fuvallata; a vidám színpadi forgatag hirtelen lebénul, a pillanat váratlanul kimerevítődik.Dobay koncepciója, az előadás látványvilága, Veres Dóra díszlete és jelmezei, találó zenéje (Vedres Csaba) és a színészi alakítások stílusa, milyensége s kivált minősége között erős ellentmondás feszül.
	Metz Katalin Új Magyarország 1997. szeptember 15.
	Dobay Dezső az előadás rendezője eddigi munkái során kimunkált, erősen stilizált, egyszersmind szélsőségesen expressziv színi mechanizmust működtet. Horváth finom, keserű bájú groteszkumát "előre" hozza és kegyetlen abszurddá sötétíti. Halálkarnevál maszkjait cserélgeti a müncheni életromokon. Dobay, két hintázó babaalakjában az égbe utalja az ítéletet. A véget ? A kezdetet ? A hátborzongatóan nyikorgó alkalmatosság megtöri Isten csendjét, amely reánk szitál szakadatlan.
	Mihalicza Tamás Voilá 1997. noveember
	Shloyme Ansky : Dybuk
	A Dybuk a világ színműirodalmának az egyik legszebb szerelmi története. A dráma nemcsak egy Rómeó és Júlia-történet költői feldolgozása, hanem a zsidó nép egyes hiedelmeinek, szertartásainak, népszokásainak etnográfiailag pontos és értékes dokumentuma is. Az RS9 Stúdiószínház Dybuk-előadásának alcíme : "Két világ között". Ez nemcsak azt jelzi, hogy az eredeti színműtől némileg eltérő adaptációt láthatunk, de a produkció - és az eredeti dráma - lényegére is utal: szereplői nemcsak földi lények, hanem túlvilágiak, élők és holt hozzátartozóik. Az előadás több szép megoldást, megrázó pillanatot vonultat fel. Az esküvő feszültsége, a Kaddis Nisszán lelkéért, a Messulah gyönyörű monológja az előadás végén stb. - emlékezetes jelenetek, amelyeket jól segít Jack (Yankl) Falk zenéje, illetve az ősi dallamok feldolgozása...
	Darvay Nagy Adrienne Criticai Lapok 1997. május
	Choderlos de Laclos : Veszedelmes viszonyok
Choderlos de Laclos levélregényének színpadi változata, a Veszedelmes viszonyok, az RS9 Stúdiószínházban kacéran merész vállalkozás. A 18. századi libertinus (szabadosságelvű) irodalom termékéről van szó, ahol a romlottság, a feslettség, a képmutatás történetét láthatjuk. Veres Dóra cizelláltan kidolgozott márkinéjának csak olykor felel meg kellően Guba István vicomte-ja. Kicsi színpad, kevés mozgás, Melis László átvezetős zenéje, fényjáték, Veres Dóra fehér ruhái (a rossz sötétjének frivol ellentételezése), dobozdíszlete Dobay Dezső rendezésének jó alapul szolgál.
Váczi András Képes Európa 1996. április 17.
Az RS9 alkotógárdája teljesen másképp nyúlt a történethez, ez az újfajta közelítési mód azonban korántsem egységes. Az előadásnak két arca van. Tourvelné(Németh Ildikó), Volangesné (Frankó Emília) és Danceny lovag (Kassai László) alakja a filmhez hasonlóan igazodik a történet romantikus, patetikus hangulatához. Valmont vicomt, akit a filmben Malkovich alakít, Guba István jóvoltából merően más megvilágításba kerül. Groteszk, ironikus figura lesz belőle, olyan donzsuán, amilyen katona Svejk lehetett. Cecile szerepének Szemerédy Virág által megteremtett változatáról ugyanaz mondható el. Dobay Dezső felemás rendezése ellenére sok humor és gyönyörűség van a darabban.
Szabó András Esti Hírlap 1996. április 3.
Esterházy Péter - Darvas Ferenc : Daisy
"...a Daisy szerintem a szabadságról szól. A kor azonban utána loholt Daisynek, s még éppen nyakoncsípte az ezredvég előtt. Mert gondoljuk csak el, hogy napjainkban, amikor mindenkinek magabiztos programja van a kivirágzásra - a pásztorbottól az országos ügyekig -, milyen hitelesen szólal meg ama reflektív hang, mely olyasmit mond, hogy ha nem érzed magad elveszettnek, elveszel. Darvas Ferenc mélyen átélte és partitúrájába mentette a librettóban feszülő egzisztenciális kérdéseket. Muzsikája kongeniális az eredetivel. Ami a produkció egészét illeti, mindenekelőtt a már említett Vallai említendő, mivel egy ültő helyében, a nézőtér első sorában is képes mozgékonyan közvetíteni (s nem csak a rádióhallgató tömegeknek) a szerző szellemét. Dobay Dezső a díszlettervező Khell Zsolttal karöltve a nemzőszervek tájékán helyezte el a cselekményt. A transszexualitás mint játékszervező erő, így is működik, legföljebb nosztalgikusan gondolunk egy virtuális világpremierre, amelyben az összes szerepet Michael Jackson játssza.
Koltai Tamás Élet és Irodalom 1995. szeptember 29.
Nagy újdonságot nem árulok el azzal, hogy a Daisy egészen fantasztikus darab, de ez kiegészítve Darvas kitűnő zenéjével, a pikáns látvánnyal, Dobay Dezső rendezésében, a színészek hiteles játékával kihagyhatatlan élménnyé válik: üdítő, mély, látványos, botrányos, hangos. Szerintem zabálni fogják.
Szabó András Esti Hírlap 1995. szeptember 11.
A színrevivők az instrukcióban túlzottan is bővelkedő librettó köztes szövegeiből, valamint a novella instrukcióként is értelmezhető kommentárjaiból monodrámát szerveztek a narrátornak. Az Esterházy-textusokban két évtizede otthonos és legalábbis az 1981-es színpadi Spionjáték óta rendszeresen tréningező Vallai ezzel olyan kiváló szereplehetőséghez jutott, amelyben remekül érvényesül fanyar, létstruktúráló iróniája, beszédmódjának a szerzőktől részint már független (csak a világállapottól és önmagától függő) monoton, elnyújtott, éneklő lebegése. Dobayék Daisyje nem lebujban játszódik, hanem az elgyötört, darabjaira szaggatott, genitáliáira csupasztott emberi férfi-nő test szerepén; és Esterházy Daisyjében is a jelképesség, a fikció felé igyekezett a kocsmahelyszín, az alant.
Tarján Tamás Színház 1995. december.
... számomra ez az előadás priméren és szívszorítóan szól nemi szerepeink esetlegességéről is. Bizonyos pillanatokban - főként Guba István Robija jóvoltából - véresen komolyan "teszi fel" az amúgy a rezonőr által ironizálva elmesélt "létkérdéseket", hogy "élni mennyi" és hogy "kik is vagyunk" valójában
Csontos Erika Criticai Lapok 1995. október
Esterházy munkáit szeretem, a Daisy című kisregényét kevésbé. Az RS9 változata viszont nagyon tetszett. Végre megértettem a szöveget, a szituációt, élveztem a Mester humorát és iróniáját - ebben szerepe van Darvas Ferenc játékos, karikatúraszerűen mulatságos, remek áloperai zenéjének, de a rendezőnek (Dobay Dezső), a dramaturgnak (Lábán Katalin) a díszlettervezőnek (Khell Zsolt) éppen úgy mint a színészeknek, elsősorban Vallai Péternek, aki a hajdani rádióközvetítéssek bemondójának suttogó, cinkos és tájékozatlan modorában kommentálja a színpadi történéseket, vagy éppen azok hiányát.
Horváth Péter Élet és Irodalom 1996. március 8.
Az RS9 Színház társulata is ott lesz az idén március 20.-án kezdődő bialystoki fesztiválon, Lengyelországban. Az együttes Esterházy Péter - Darvas Ferenc Daisy című produkciójával vendégszerepel, s ugyanezzel a darabbal mutatkozik be Varsóban is. A Dobay Dezső rendezte Daisy Budapesten már több mint félszázszor szerepelt műsoron.
MTI Magyar Hírlap 1998. február 17.
Nádas Péter: Temetés
Túri Hajnal és Huszár Zsolt igen tempós és a maga nemében teljességgel elfogadható, tartalmas produkcióval rukkolt ki. Produkcióval, a szó cirkuszi értelmében is: ők egy kissé a fehér bohócok bőrébe bújtak. Az RS9 Színház éppen játszó színészeiként fogják föl darabbeli önmagukat. A "bonyolult" Dobay ért az ilyesfajta gordiuszi nyisszantásokhoz, s bár átvágja, a csomó azért marad, a dráma csak érthetőbbé de nem egyszerűbbé válik. Kialakul viszont az az atelier-jelleg, a közönséggel való színházi együttlét, összelélegzés, ami jó a játszóknak és a nézőknek... A helykeresés, a szituációidegenség, a reménytelenség, a kölcsönös, intenzív értetlenség és szeretet(hiány) drámáját Túri Hajnal és Huszár Zsolt gyerekemberi minőségben prezentálják.
Tarján Tamás Színház 1994. október
Witold Gombrowicz : Operetka
A lengyelországi Gombrowitz fesztiválra készülvén természetes, hogy ismét eljátsszák az Operetkát. A bátorság, az értelmezés komolysága, a zene, fény, hang, mozgás szerves egysége, az operett formaként való hangsúlyozása mellé felsorakozott a játék felszabadultsága is. Albertinka erőszak áldozataként, megszaggatott ruhában ébred az elfuserált forradalom után: nem az örök ifjúság szimbóluma többé, hanem a meggyalázott emberi pőreségé - ma ez a hiteles olvasat.
Budai Katalin Criticai Lapok 1993. július-augusztus
Ritkaság manapság ennyi elszánt színházi odaadás, ennyi befektetett munka, ennyi alázatos lobogás. A szem a színházi előadás lelke: az Otto Wagner tervezte szecessziós zsinagóga tőszomszédságában a fiatalok tekintete elhivatott. Úgy érzik: missziót töltenek be. Szemük ragyog. Jól érzik magukat. És van saját értelmiségi közönségük.
M.G.P. Népszabadság
Június 2. és 3. között a lengyelországi Radomban, Witold Gombrowitz szülőföldjén megrendezték az első nemzetközi Gombrowitz fesztivált. A jeles eseményen a hazai színházak szereplésén kívül három francia és két német előadást is láthattak az érdeklődők. A legnagyobb sikert mégis a budapesti RS9 Sttúdiószínház Operetka című bemutatója aratta.
Fülöp Géza, Varsó Esti Hírlap 1993. június 16.
Az RS9 Stúdiószínház Operetka-bemnutatója túlzás nélkül a fesztivál szenzációjának volt nevezhető. "Megdöbbentően más Gombrowitz" e szavakkal összegezte benyomásait a magyar vendégjáték egyik méltatója, Janusz Majcherek a Teatrban. Szerinte a lengyel színházi szakma számára revelatív tanulságokkal szolgál az RS9 előadása, amely után nem lehet nem más szemmel olvasni a darabot. "Két óra szünet nélkül, reménytelenül érthetetlen nyelven - és mégis ez a leginkább magával ragadó és legegységesebb Operett, Közép, és Kelet-Európa elveszett illúzióiról..." A Tytul kritikusa szerint például a rendezőpáros "az Operettet igen sűrítetten vitte színre, időnként fergeteges ritmust diktálva, miközben a groteszk játékmódot inkább burleszkre váltották kissé chaplini stílben... Ám ugyanakkor az előadás - valamennyi karikaturisztikus eleme ellenére - megőrizte a hetvenes évek alternatív színházait idéző élét és hevét." A Gazeta Wyborcza recenzensének is a "magyar Operett tetszett a legjobban", hisz "ami itt a színpadon történik, az hihetetlenül sűrű és lenyűgözően erőteljes képet nyújt a trivialitás és a fenyegetettség ama bonyolult elegyéről, amit Gombrowitz századunk történetében meglátott". A Polityka cikkírója egész figyelmét az előadás legvitatottabb aspektusának szenteli: nevezetesen annak, hogy ebben az előadásban elmarad a mezítelen Albertinka dicsőséges feltámadása, s helyette egy megbecstelenített-megalázott lány lép ki a színpadi koporsóból. A magyarok tehát "inkább a hűtlenség mellett döntöttek az íróval szemben, semhogy úgy játsszák el a végső felszabadultságot, hogy arra sem a saját érzelmeikben, sem a világról szerzett tapasztalataikban emócionális fedezetet". Ha nem tévedek, olyanszerű eseménynek voltam tanúja, mint mikor a hetvenes évek közepén Budapesten a tartuiak farmernadrágos Tragédia-előadásáért lelkesedtünk: ahogy az a távolról érkezett, merész interpretáció Madáchot meglepően új fényben mutatta meg, úgy csodálkoztak rá az RS9 Stúdiószínház vendégjátékán a lengyelek a maguk Gombrowitzára.
Pályi András Színház 1994. augusztus
Vágy, hogy indiánok lehessünk
Augusztus 15. és szeptember 4. között rendezték meg Edinburghban a 47. művészeti fesztivált. A világhírességeket felvonultató úgynevezett nemzetközi fesztivál mellett nagy szakmai jelentőségű a Fringe Fesztivál, melynek célja új törekvések, alternatív együttesek bemutatása. Az idén 571 társulat, illetve csoport érkezett a fesztiválra. Magyarországot Bozsik Yvette táncszínházi produkciója, valamint az R.S.9. Stúdiószínház Vágy, hogy indiánok lehessünk című előadása képviselte. A főként Franz Kafka: Amerika cimű regényén alapuló darabot angol nyelven játszották, mégpedig sikerrel. Ebben az esetben korántsem zavaró az idegenes akcentus, hisz a történet bevándorlókról szól. Edinburghban tizenkét alkalommal játszották a darabot, majd Bathban is felléptek.
Esti Hírlap 1993. szeptember 17.
Az R.S.9. Színház Dobay Dezső és Lábán Katalin adaptációját-rendezését az Edinburghi Fesztiválon (e célra angol nyelven játszott produkciót) a Portland International Performance Festival igazgatója, az USA-beli Michael Griggs látta, és hívta nyomban meg az idei seregszemléjükre. A siker osztatlan volt, a szakközönség a finálé katartikus élményét külön méltányolta, valósággal sokkolta őket, saját bevallásuk szerint. A társulat három hetet töltött Amerikában, fergeteges sikert arattak a kaliforniai Humbold Egyetemen, Newportban és Klamath Fallsban.
Metz Katalin 1994. augusztus 22.
Samuel Beckett
Tarján Tamás így ajánlja az előadást: "Dobay Dezső (a rendező) mindent sebző csúcsú négyszögekbe rekesztett. Ablak, ajtó, priccs, tükör, fényfolt, kismagnó: semmi sem szabadulhat a téglalap ketrecéből. Még a Férfi is mintha ebbe az alakzatba kuporodna zsámolyán. Ha elhagyja őrhelyét, ha nem, a magnetofon misztikus, cáfolhatatlan üzenetét hallgatja, pantomimikus mozgással, bábszerűen, sőt néha bohócosan, cirkálja körbe a szobát, amely még az üresség morzejeleivel sem válaszol."
Élet és Irodalom 1992. október 9.
Karl Kraus : Végnapok
Az önmagát vesztegető emberiség változó tébolyszerepeinek képviseletéhez öt ( a mellékszereplőkkel együtt nyolc) figura is elegendő. Vallai Péter agilisan és akkurátusan adja elő hiperabszurdjait. BánJános csillagos ötöst kaphatna e térség emberének marionettjéért és pantominjáért, Kókai István a lelkes tohonyaságot testesíti meg, TóthJózsef szót és levegőt csépel, és őt is csépelik, Lenhardt Anita szemüvegesen, borzasan foszlatja szét azokat az illuziókat, amelyeket errefelé az Általános Nő iránt táplálnak. Az R.S.9. repertoárjának lengyel darabjai, kiválképp az Operetka mellé ezzel odavette az abszurdoid "kabaretkát". Dobay Dezső rendezőként mesterien konferálja az elegánsból a mocskos felé tartó zuhanást. Mi az aktuális ebben a brutálisan finom totálkomédiában? A precízen kimunkált, a magyar kabaréhagyományoknak fittyet hányó (mert csak a legjobb tradicióra ügyelő), zenei szervezettségű kabaré. A Kárpátokhoz címzett Balkán nevet viselhetné a soha nem volt, ma is van mulató, amelyben Faragó Béla és Melis László szolgáltatta a muzsikát.
Tarján Tamás Népszabadság 1992. április 7.
Végnapok: a komoly cím és a műfaji megnevezés - "zenés tragédia" becsaphatja a tájékozatlan nézőt, pedig a gyanútlan betévedő garantáltan végigröhögi a másfél óráját. Az utolsó jelenet egy világvégi zülött házibuliban játszodik."Jesszusunk de jól vagyunk, mi bécsi vér vagyunk"-táncolják egyre gyorsabban, végkimerülésig.
Csontos Erika Magyar Narancs 1992. április 29.
Ez a produkció, a haláltánctematikát folytatva, a történelmi analógiák révén mind konkrétabban az "itt és most"-ot ábrázolja. Dobay Dezső rendezésében a vegyes csapat ellenére nem befogadószínházi produkció, hanem R.S.9. előadás jött létre, szellemiségében, hangulatában mindenképp nyomot hagyva nemcsak a háziakban, de minden bizonnyal a vendégekben is.
Szűcs Katalin Színház 1992. június.
Stanislaw Wyspianski : Menyegző
Stanislaw Wyspianski Menyegző című darabja nem egyszerűen a lengyel messianizmus kigúnyólása, tragikus fölhangú nemzeti önvizsgálat is. Szemünk előtt vonul el a pusztuló Lengyelország minden rétege. Tehetetlenség, cselekvésképtelenség, lelki restség bénítja a változás minden szomjazóját .LábánKatalin és DobayDezső rendezése éppenséggel a középkori haláltáncok hangulatának megidézésére törekedett. Vonzóan érett játékkal lep meg bennünket az együttes, a szerepek kidolgozottak, a mozgások hitelesek, magabiztosak, a tér bejátszása már-már hibátlan. Mindez az alapos műhelymunkát, a kidolgozást dicséri, és figyelmünket továbbra is a Stúdiószínház felé fordítja, mint a színházi kultúra átmentésének egyik lehetősége felé.
Fábián László
A mélységesen lengyel szellemiségű darabot olyan kitűnően sűrítették a magyar szinpad számára a rendezők: Lábán Katalin és Dobay Dezső, hogy a pusztulásba vezető lengyel haláltánc általános hazai és közép-kelet-európai mementóként szól hozzánk. Mi több, napról-napra még időszerűbbé is válik....
Poór Anna Táncművészet 1991 szeptember
Az R.S.9. léthelyzet ábrázolására törekszik, világhangulatot érzékít meg. Azt a helyzetet tehát, amikor már az individuumot nem lehetséges megmutatni, hiszen már eltűnt, felszívódott. Lecsupaszított vegetatívum, másfelől tárgyaiba költözött, konzumáló tömeg, vagy sémákba, előregyártott elemekbe beöltözött báb.
Budai Katalin Film Színház Muzsika 1991 szeptember
Beckett szinopszis
Samuel Beckettet tiszteljük, követjük, hivatkozzuk.Csak éppen nemigen játszuk mostanság. Avult? Nehéz? Vagy nekünk van túlontúl sok egyéb dolgunk ahhoz, hogy rá figyeljünk? Van min töprengeni, mikor az ember ebben az egyes szögleteiben hol riasztóan idegenné, hol újonnan meghitté váló metropoliszban belül a zsinagóga szomszédságában lévő R.S.9.Stúdiószínházba -ebbe az új, nagy odaadással érdekessé, sokféle lehetőségűvé formált pincetérbe, "alternatív"színházi alkotóműhelybe. Az1975-ös Kísértet-trió a fordítoként is kitűnő Dobay Dezső színreállításában: mintaszerű. Pontos, fegyelmezett, kegyetlen és gyönyörű. Kötelező néznivaló lehetne ez az est, érettségire készülőknek éppúgy, mint az átgondolt, lényegről beszélő színházat szeretőnek.
Budai Katalin Kritika 91/4
"-Teljesen egyedül van ?" "-Aki egyedül van, az teljesen egyedül van." A hat évtizedet átsötétlő Beckett-életmű lényege ez a "párbeszéd". Illetve annyi mindenképp bizonyos, hogy ez az egymást föltételező két mondat a képlete és kottája az R.S.9. Stúdiószínházban magyarországi bemutatóként színrevitt három Samuel Beckett szövegnek. Színház I., 1956, Rádió I , 1961 Kísértettrió, 1975, DobayDezső rendező tökéletes fényverssé komponálta a cellaélet szürkeségének és reménytelenségének árnyalatait.
Tarján Tamás Színház 1991. március
Witold Gombrowicz : Operetka
A lengyel drámaíró művét már tíz évvel ezelőtt bemutatta a Vígszínház-nem kis botrány közepette elsősorban szókimondása és egy, azaz egy darab nyíltszíni meztelenség miatt. Most nem volt nyíltszíni meztelenség, nem volt botrány sem, ugyanakkor Gombrowicz darabja ma ,itt -és nem csak itt - aktuálisabb,mint valaha. Felfogható ez az előadás egyfajta haláltáncnak is. Az elmúlt időkben gyakori színházi fogás volt, hogyha egy darabnak aktuális politikai töltetet akartak adni, akkor néhány gondosan kiválasztott jelmezzel, egy-egy szoborral, zászlóval vagy zenével a szájába rágták a gyenge felfogású nézőnek, hogy miről is szól a darab. Szerencsére Dobay Dezső és Lábán Katalin ,a két rendező nem tette meg nekünk ezt a szívességet, s így néhány parlamenti ciklust még minden bizonnyal elbírna az előadás.
Göbölyös N. László OKÉ 1990. június 14.
Dobay Dezső és Lábán Katalin rendezése Gombrowicz formális nyelvezetét stilizált gesztusrendszerrel egészíti ki. E pergő és ötletes rendezés, sokszor még a színészi játék amatőr voltát is feledtetni tudja.
Stromajer Andrea Kritika
Jan Nowiczki számtalan lengyel s jó néhány magyar filmben játszott főszerepet, az elmúlt hétvégén viszont szokatlan feladatkörben mutatkozott be Budapesten : a Lengyel Színpadi Művek Szemléjének zsűrijében elnökölt. -Azt hallottam, önnek több előadás is elnyerte a tetszését.-Igen, különösen az R.S.9. Csoporté. Produkciójuk az általam magyar színházban valaha is látott, legjobb előadások közé tartozik.
Karízs Tamás Mai Nap
Samuel Beckett : Katasztrófa, Quad, Mit-hol ?
A Szkéné Színház és a Kortárs Művészeti Fórum közös előadásában bemutatták az író három rövidebb művét. Más a Szkénében a csend. Feszes, gondosan kiszámított mozgással, szinte bábuként mozognak a szereplők, mintha egy láthatatlan erőnek engedelmeskednének. Mozdulataik és szavaik mind végsőkig fokozott jelképek, a kiszolgáltatottság, a hatalom, a szervilizmus és a meg nem értés metaforái. A Szkénébeli alkotógárda az absztrakt, elvont létezésnek olyan fokát valósította meg, amely túllépett az abszurd parancsolta mértéken. Így művészetük a mai magyar színházi néző számára - aki direktebb, közérthetőbbé tisztázott megjelenítéshez szokott - nem minden ponton fogadható el.
Kritika 1987
August Strindberg : Egy álomjáték
Amint a Szkéné fiatal művészeinek előadását élvezzük, egyre csak arra gondolunk, mily természetesen szól hozzánk a strindbergi gondolat, érzelem, mennyire nem idegen tőlük, a színészektől és tőlünk, a nézőktől mindaz, amit az író megalkotott. Ekkor döbbenünk rá : Strindberg több, mint korszakalkotó, modern élményeket előlegező szerző. Örvendetes, hogy nem hagyott el bennünket, velünk jött - itt van a Szkéné színpadán. Ez a meglepetésszerű és kellemes találkozás köszönhető a két rendezőnek, Lábán Katalinnak és Dobay Dezsőnek. Az élet csupa agresszivitás, fájdalom - az álmok mindennek a tükröződései, sajnos időnként még a valóságnál is fájdalmasabb formában. E kép, egyrészt megható, másrészt ironikus. Strindberg nem csak hátborzongatóan tragikus, könnyedség van művészetében, sőt még humora is van. A most látott előadás, a rendezés, Melis László régi slágerekből összeállított zenei kompozíciója, továbbá Rókás László kitűnő és találóan megformált koreográfiája mind erősíti ezt az érzésünket. A színészek együttesen és egyenként, aprólékos és szenvedélyes játékkultúráról tettek tanúbizonyságot.
Szekrényesy Júlia Élet és Irodalom 1986
Dosztojevszkij : Egérlyuk
Dosztojevszkij elbeszéléseinek átdolgozásából és montírozásából született a Egérlyuk című produkció mely lényegében három párhuzamosan futó monológ, melyeket egy nő személye köt össze. Az előadás színészi alakítások egyenetlensége miatt csupán töredékesen valósul meg (Bősze György színészi klisékkel csak figurája körvonalait teremti meg, Bata János egy székhez láncolva, elsősorban szövegmondásra korlátozva kifejezési lehetőségeit, nem eléggé erőteljes ellenpont, s a különböző férfiak életében kulcsszerepet játszó nő ténylegesen megíratlan szerepében a főiskolás Segesvári Gabriella nem tudott - nem is igen tudhatott-a töredékekből teljes életsorsot felépíteni.) Az előadás mégis szuggesztív, s ez főleg Vallai Péter alakításának köszönhető. Vallai "A feljegyzések az egérlyukból" hivatalnokát játssza, egy ember teljes szellemi leépülésének folyamatát ábrázolja. Vallainak meg kellett küzdenie a Magyar Televízió egyik legkitűnőbb adaptációjának emlékével - a Fehér György rendezte filmben Haumann Péter játszotta a szerepet. Vallai szakaszosan építkezett. A figura élete azonban így is teljes és folyamatos lett. Vallai nem szöszmötölt, motyogott, nem a figura külső jellemzésével ábrázolta az alak állapotát és leépülését, hanem a figura önanalízisének fázisait jelenítette meg hallatlanul pontosan és erőteljesen.
Nánay István Színház 1985
Samuel Beckett : Ringató, Ohio Impromptu
Néhány alkalommal játszotta a műegyetemi színpad, a Szkéné saját vállakozásában, magyarországi bemutatóként, Samuel Beckett két újabb művét az Ohio Impromptut és a Ringatót két szolnoki művész, Vallai Péter és Takács Katalin, valamint Nagy József közreműködésével.Bár előfordulhat, hogy egyesek épp az artisztikumon át találnak utat a mondanivaló megértéséhez és elfogadásához, valószínű, hogy a "Beckett-néző" Beckett-től függetlenül létező típus, egy meghatározott belső tartással. De annyi bizonyos: ez a típus egy nézői kisebbség tagja. Samuel Beckett pedig kisebbségi író. Ennek a kisebbségnek azonban ünnepe lehet a Szkéné előadása. Mert itt kiderült: a Beckett megszabta abszolút kötöttségeken belül milyen határtalan ez a relatív szabadság, melyet színrevivői élveznek. Khell Zsolt fekete dobozszínpadán a reflektor úgy tépi ki a sötétéségből jobboldalt az Ohio Impromptu megszabott méretű asztalát, a rövidebb és hosszabb oldalon sarkosan elhelyezett szereplőkkel, majd baloldalt a Ringató szereplőjének a fejét, majd hintaszékben ülő alakját, ahogy Beckett előírta, Dobay Dezső érzékeny zeneiségű szövegével.
Szántó Judit Színház 1983
Hogy az abszurd dráma színházi formanyelve nemcsak elsajátítható, hanem anyanyelvi szinten beszélhető, arra érzékletes példa - ez is az évad javához tartozik - a Műszaki Egyetem Szkéné Színpadának magyarországi Beckett bemutatója: az Ohio Impromptu és a Ringató.
Koltai Tamás Nagyvilág 1983